Interjút adott a HVG hetilapnak Fahidi Éva holokauszttúlélő, aki a felszabadulás utáni évekről, az antiszemitizmusról és az időskori szerelemről is beszélt.
Egy évtizedet töltött az MTA kézirattárában Jolsvai András: régi jegyzetei segítségével most hús-vér emberként jeleníti meg Nincsen számodra hely című regényében a reformkor nagyjait.
„Amikor a többiek gitározni tanultak, hogy a jövő beatlesei legyenek, tudtam, hogy ez is kimarad az életemből” – mondja a gyermekparalízisen átesett, 64 éves, budapesti születésű filmrendező. Hazudna, ha azt állítaná, hogy nincs benne keserűség, amiért nem a vörös szőnyeggel kecsegtető utat választotta és nem tudta magát megmutatni játékfilmesként, de jobban bántja, hogy tucatnyi fontos dokumentumfilmje egyelőre csak nyersanyag, mert nincs aki segítene neki feldolgozni őket.
„A felnőttek világából én annyit értettem sokáig, hogy a második pofon azért jött, mert az elsőnél nem kaptam le időben a szemüvegemet. Merthogy az milyen sokba kerül” – írja a hatvanadik születésnapjára nemrég megjelent önéletrajzi könyvében Szarvas József.
A hatalom soha nem szívelte a filozófiát, és ez kölcsönös volt – mondja a nemrégiben az olasz Galileo Galilei-díjjal elismert, közel fél évszázadon át oktató filozófiaprofesszor, Kelemen János.
Fodor Pál, a csatát vizsgáló akadémiai kutatócsoport vezetője szerint nem helytálló, hogy kicsi, rosszul felszerelt, a Nyugat által elhagyott sereg nézett szembe a törökkel, és mindenki ott volt, akinek ott kellett lennie.
Az adoptálni akarók száma meghaladja az örökbe fogadható gyerekekét, gyakran mégsem találkoznak „az igények”. Mi áll az ellentmondásos helyzet hátterében?
Nem veri nagydobra a Vlagyimir Putyin gyóntatójának, lelki vezetőjének tartott Tyihon metropolita, hogy belelát-e az orosz államfő titkaiba, ám befolyásának erősödésével az ő rossz szellemének tartják. Nem alaptalanul.
A Rákóczi út tucatnyi áruháza közül már egy sem működik eredeti formájában, némelyiket le is bontották.
Közel két évtizedbe telt, mire megoldották a kilencvenes évek legnagyobb port felvert bűnügyeinek a rejtélyét, ám továbbra is maradtak sötét foltok az alvilág akkori szerveződésének körülményeiben, rendőri, titkosszolgálati, ukrán és orosz kapcsolataiban.
Kilenc Cézanne, hat-hat Gauguin és Van Gogh volt egykor magyar magángyűjteményekben. Mára egyetlen darab maradt belőlük, a többi Oroszországba és Amerikába vándorolt.